Pokhara, dán srác, more fair trade

2011 május 23. | Szerző: Fóti Péter |

–
Ez tényleg vízálló?
–
100%-ig vízálló!
–
És nem szakad szét?
–
Nem szakad szét!

„Mindenkinek van egy története”. A dán srác akinek a karja
tele van tetoválva és nagyon kedvesek a szemei, este, egy sör után kezdett bele
a sajátjába. Nem volt nálam diktafon, úgy mesélem el ahogy emlékszem a
történetre:

A városban, ahol élt,
egy este hazafelé sétált és valaki arcon csapta. Egy vasrúddal. Nem emlékszik
semmire. A vasrúdat is onnan lehet csak tudni, hogy több műtéttel kellett a
vasszilánkokat kioperálni a bal szeméből. Ja, csak azután, hogy az orrát
kiszedték a jobb szeméből ahova az orrcsontja került az ütés hatására. Ha a
koponyája egy mm-el beljebb megy és roncsolja az agyat most halott vagy félig
bénult lenne. Egy ismeretlen nő vitte be a kórházba. Daniel 18 éves volt ekkor
és épp az érettségire készült…

19 éves korára
gyógyult meg teljesen. És tényleg teljesen. Kivették a koponyájából a
fémbetéteket és a rögzítő csavarokat. Új életet kezdhetett. Fájdalom és
komolyabb  maradandó nyom nélkül – bár az
egyik szemére picit rosszul lát azóta. Miután felépült két tetoválást
csináltatott magának: egyet az iskolája tiszteletére  – mert megfogadta, hogy magára festi ha
sikerül befejeznie, a másikat – két kéz ahogy tart egy szívet – a családjának
és a barátainak akik mellette voltak.

Szóval ez a srác most 23 éves és kijött önkénteskedni 5
hónapra egy árvaházba, Kathmanduba. Az árvaházba egészen apróságok is kerülnek.
Egyik nap egy három hetes csöppséget hoztak be, hogy a gondjukra bízzák… A
munkájáról és általában az árvaházakról (rengeteg van belőlük) még később fogok
írni.

Ahogy az órát nézem a fair trade is későbbre marad. Írom folyamatosan a bejegyzéseimet és amint online leszek megosztom…