A kolostorból a városba és vissza



Where are you from?



From Hungary.




From America?




From Europe.

A

kolostorból egy busszal tudok bejutni a város széléig (Hare Chowk) és onnan

busz vagy minibusz visz tovább Öreg Pokharába (Chipledunga). Mindkettő 10-10

rupi, úgyhogy nagyjából 50 forintból és 30-60 perc alatt jutok el az

internetig. Attól függően, hogy sietek-e. Ha sietek akkor 60…

Chipledungában mindent meg lehet kapni, csak tudni kell, hogy hol

kell keresni.

Elég

sokáig internetezem ahhoz, hogy az egyik utolsó minibusszal (7.30 körül) menjek

vissza Hare Chowk-ba. A minibusz most tényleg tele van. Ugyanis ha minden hely

foglalt, az Nepálban csak azt jelenti, hogy még nem ülnek egymás ölében. Ezzel

a technikával majd még egyszer ennyien tudnak felszállni. A következő etap,

hogy mivel a nepáliaknak rövid a lábuk az egyes sorok és az ülők közé görnyedve

még be tud torzulni valaki. Tehát mondjuk egy átlagos tíz személyes – európai

értelemben – minibuszba elől ülnek hárman a két ülésen, hátulra beülnek tízen a

nyolc helyre. Ölbeüléssel még mondjuk négyen, és akkor jön a görnyedező két

ember. Tehát összesen tizenkilencen. Egy ilyen tele minibusz érkezik és nagy

vígan kezd utasokat gyűjteni, ugyanis felszállni még lehet! Hárman lépünk fel

az ajtó peremére. Én kapaszkodok veszettül, a másik két figura úgy hajol ki,

mintha egy sportvitorláson trambulinoznánk, miközben száguldunk végig az esti

városon.

Mi

sem természetesebb, hogy az akrobata mutatvány közepén még jön a szokásos

kérdés is: where you’re from, Sir? Europe! Vágom rá határozottan, arcomat a

menetszélnek tartom és elkezdek nevetni. A szerelem sokat kihoz az emberből!

Hare

Chowk-ból a kolostor irányába már nem megy busz, kénytelen vagyok taxival menni.

Rövid alkudozás után 100 rupiban (250 Ft) állapodunk meg. A hegyek lábánál, a lenti nagykapunál

szállok ki a taxiból. A kolostorhoz felvezető út vaksötét. Messze fölöttem, a

hegyek és felhők nyílásában csillagok ragyognak. Zihálva érek a kolostor

kapujához. Hurrá – nyitva van! Belépek. Itthon vagyok! Most először hívom magamban

otthonomnak a kolostort.

Tovább a blogra »