Prológus
2011 május 23. | Szerző: Fóti Péter |
– Miért pont Nepál?
– Indiában nagyon sokan vannak…
– Úgy érted nem fértél volna el?
– Áh…
Az embernek vannak jó- és rosszakarói. Az, amelyik elküldi több ezer kilométerre magától, földcsuszamlások, útlezárások, soha meg nem érkező buszok és ugyanazt az egyetlen kérdést örökösen feltevő emberek közé, döntse el mindenki maga, melyik kategóriába tartozik. Ugyanennek az embernek köszönhetem, hogy most itt vagyok, 900 méterrel a tenger szintje fölött egy gyönyörű tó közelében és körbevesznek a Föld legmagasabb hó borította hegycsúcsai. Ez itt Nepál közepe, az Annapurna vidéke, egy fantasztikus kolostor a Himalája tövében.
Az egész persze nem itt kezdődött…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Csak megkene latogassalak – remelem megbocsathato az erkezes-ed.
Ja, a csap meg mindig folyik – ez is egyfajta joakarat eredmenye – gyakran eszembe jutsz – szimmetrikus ez is persze 🙂
Orulok, hogy ott vagy, nagy erdeklodessel olvasom a blogot!